Laurent Geslin – Városi rókák, London, UK, I

Wild Wonders of Europe… Hmmm… Távoli helyek, békés, zöld és embernélküli területek… Tehát a következő kiküldetésem: London.

Miután a vándorsólymokat fotóztam Barcelonában, a Wild Wonders of Europe visszaküldött az egyik legzsúfoltabb európai nagyvárosba, hogy vörös rókákat fotózzak… Már volt dolgom városi rókákkal de az évekkel ezelőtt volt. Az összes hely ahol valaha voltam mára már megváltozott és a rókák eltűntek. Ezért úgy döntöttem, hogy a „fél” várossal megbeszélem a projektet.

Egy BBC rádió interjú, és egy három egész oldalas Guardian cikk után, e-mailt küldtem minden kapcsolatomnak, természetvédelmi szervezeteknek és biológusoknak azt gondolva, hogy nem lesz nehéz London környékén egy kotorékot találni jó kis városi környezetben… Hát tévedtem…

Múlt héten meglátogattam vagy 15 kertet, de egyik sem volt jó fotózásra. Mindegyik túl bozótos, vagy túl kicsi, esetleg rossz elhelyezkedésű, vagy a róka család már kiköltözött pár napja… Már kezdtem aggódni, hogy elbukom ezt a „könnyű” küldetést mikor úgy döntöttem, visszamegyek egy helyre ahol még régen „lőttem” pár városi vadfotót.

Különös módon belefutottam egy fickóba, akivel még évekkel ezelőtt találkoztam és ő mondta, hogy szokott etetni egy nőstény rókát aki minden este megjelenik az egyik parkolóban. És valóban, a nőstény meg is jelent 6 óra körül, jó lehetőségeket kínálva nekem már az első napon. De ami a legfontosabb, kölykei is vannak…

Két nappal később egy mezőn találtam őt, ahogy kora reggel a magas fűben aludt. Egész reggel várakoztam rá, aztán mikor felkelt kiásott egy kevés élelmet és egyenesen bement a bozótosba. A kotoréknak a közelben kell lennie, de ahogy meglátta hogy követem, elfutott én meg a nyomát vesztettem.

Egész nap maradtam, majd este követtem őt a parkolóba ahol a barátom szokta etetni. Ez alkalommal nem maradt sokáig. Felkapott néhány csirkecsontot és visszament arra a helyre ahol reggel rátaláltam.

Ez alkalommal sem tudtam elég gyorsan követni, de sikerült kiszúrnom az egyik kölykét. Aztán visszajött hozzám, és sokkal nyugodtabbnak is tűnt. Pár percig itt maradt, sőt még a táskámat is megszaglászta. Engedte hogy kövessem őt az éjszaka további részében, ahogy körbeszaglászik, megjelöli a területét és ahogy megvizsgál minden új dolgot ami az útjába kerül.

A negyedik napom is az előzőkhöz hasonlóan telt, a róka megszokta a jelenlétem. Rendszeresen halkan füttyentek, hogy felismerjen amikor keresni kezdem, és annak elkerülése végett hogy meglepjem vagy megijesszem őt. Engedi hogy a bozótos közelébe legyek, de ahogy egy kölyök előjön, ő rögtön szalad és visszatuszkolja a fedezékbe… A következő feladat számára az, hogy elfogadjon a kölykei közelében is. Még mindig van rá öt napom…

Please note that blogs reflect our photographers' opinions and not necessarily those of the directors of Wild Wonders of Europe.