Jari Peltomäki - Texel, Hollandia II

2. Nap, Texel

Az első reggelem Texelen egészen jól kezdődött. Gyönyörű napkeltét fotóztam, egy igazi tradicionális szélmalommal és utána jól alakultak a dolgok a gulipánokkal is. Néhány párnak nemrég keltek ki a fiókái, de mégis meglepően közel engedtek. Próbáltam alacsonyabb szögben fotózni, hogy néhány portrét készítsek a felnőttekről és a fiókáikról.

Ma reggel, észrevettem hogy rajtam kívül jó néhány fotós még tartózkodik a szigeten. 15-öt számoltam meg a tó egyik oldalán! Lehet azért, mert a gulipánok már egészen hozzászoktak a fotósokhoz?

A kora reggeli fotózás után, más úton mentem a szállásom felé, hogy reggelizzek és egy mezőn észrevettem néhány nagy godát, szép virágokkal a háttérben. Jó fotózási lehetőség!
Figyelmes lettem arra, hogy az itteni nagy godák, nem annyira színesek, mint a finnországiak! Vajon ez azt jelenti, hogy a mi nagy godáink “izlandi” alfaj, vagy van megkülönböztető jegy, e két különböző alfaj között?

Az egész délutánt egy nádas közelében töltöttem, ahol a barna rétihéják rendszeresen repülnek. Kétség kívül arra volt a fészkük is. Lehetőségem volt kocsiból fényképezni, ami gyakran jó les a fotós számára. Sajnos, nem minden fotós látja át azt, hogy ilyen esetekben fontosabb a kocsiban maradni, mint zavarni a madarakat. Tudom, hogy nem könnyű kocsiból fotózni, de jobb a madaraknak, ha a fotós a kocsiban marad! Különben is, miért zavarnánk szeretett fotós témánkat, a madarakat!?

Sok álló formátumú képet készítettem a rétihéjáról, mert nagyobb részt akartam mutatni a költőhelyéül szolgáló nádasból.

Napnyugta után, visszavezettem a szállásomra és útközben észrevettem egy baglyot az erdőben. Első ránézésre macskabagolynak tűnt, de amikor visszahajtottam, észrevettem hogy „csak” egy erdei fülesbagoly. Úgy döntöttem, készítek a madárról néhány fotót, magas ISO-s értékkel. A baglyok mindig a kedvenc fotós témáim voltak…

Please note that blogs reflect our photographers' opinions and not necessarily those of the directors of Wild Wonders of Europe.