Elio della Ferrera – Bosznia-Hercegovina

Az első tíz nap.

Végre itt vagyok Bosznia-Hercegovinában. Wild Wonder of Europe küldetésem az, hogy teljes képet mutassak a balkán legfontosabb árterületeinek tájairól, élőhelyeiről, növényzetéről és vadvilágáról. Livanjsko Polje, Ramsar területről és a Hutovo Blato Nemzeti Parkról Bosznia-Hercegovinában, és a Neretva Deltáról és Lonjsko Polje Természetvédelmi Parkról, Horvátországban.
Sajnálatos módon, jelenleg azt próbálom elkerülni, hogy ez legyen a „legrobbanékonyabb” misszió. Mégpedig azért, mert a legutóbbi háború alatt (1991-1995) aknák ezreit helyezték el itt.

Itt, Bosznia-Hercegovinában nagyon sok szép hely van, amelyek hasonlítanak az angol vidékekre, de a legtöbbjük nem a legjobb hely egy meghitt családi piknikre! Andrija Vrdoljak vezetőm, a Livanjsko Polje-ban töltött első napokon ezt mondta: „Légy nagyon óvatos! Csak az utak és az ösvények mentén haladj! Aknák lehetnek mindenhol, még ott is ahol nem jelölik a veszélyt.”

Tehát, ebben a helyzetben néhány térképpel a kezemben, amelyek mutatják az aknák elhelyezkedését, és sok tanáccsal Adrijától, felmértük az egész területet amely kb. 410 négyzet kilométer. Ez nagyon sok időt vett igénybe a terület hatalmassága miatt, tudniillik a Livanjsko Polje a világ legnagyobb időszakosan elárasztott karszt területe. Tavasszal viszont csak néhány terület van víz alatt és a jelen pillanatban csak egyetlen egy, nagyon körülhatárolt erdőrész van elárasztva.

Legtöbb idő azzal telet el, hogy oda jártunk az autónkkal reggel öttől-este kilencig.  Ígyhát, az elmúlt héten nem aludtam öt óránál többet, egyik este sem!
Az aknák szerteszórva mindenhol, távol tartva a legtöbb helytől, jobban mintha hatóságilag lennék korlátozva. Nem tudok oda menni ahova akarok, és nem tudom azt csinálni amit szeretnék. Pedig ez igencsak hasznos lenne, hogy a legjobbat hozzam ki a küldetésemből.

Mindennek dacára, néhányszor úgy döntöttem, hogy gyalog is kimegyek az utakra, hogy kedvezőbb szögből fotózzam a növényeket. A visszaút elég komikus volt: mintha egy egér lennék, mindig pontosan a saját lábam nyomát követve mentem vissza az ösvényen. Még Olaszországban úgy terveztem, hogy akkor megyek Livanjsko Polje-ba, amikor a fák épp levelet kezdenek bontani; de amikor már Boszniában voltam, csalódottan fedeztem fel hogy a víz többsége az elárasztott területeken hirtelen eltűnt három nap alatt!

Livansko Polje-ban töltött hat nap után, átmentem a Neretva deltába egy felderítő körbetekintésre, és készítsek néhány képet a folyó torkolatáról. Megörökíteni a molnárfecskéket, füstifecskét és a tájat. Majd átköltöztem a Hutovo Blato Nemzeti Parkhoz, ahol a helyi kapcsolatommal, Stjepan Matical találkoztam.
Az időjárás nem a legjobb, de a park egyes területein így is igen sok a turista, biciklis és sétahajós.
Minden esetre, az ösvényeken és utakon kívül, ugyanúgy problémán van az aknákkal…! Így a kalandos történetem folytatódik tovább …

Please note that blogs reflect our photographers' opinions and not necessarily those of the directors of Wild Wonders of Europe.