Ole Jørgen Liodden – Jegesmedvék a Spitzbergákon / Svalbard II

4. nap:

Elhatároztuk, hogy elmenekülünk a hóvihar elől, és átmegyünk a keleti oldalról a Spitzbergák védettebb, nyugati oldalára. Elég kemény próbatétel volt, ugyanis a hóviharon úgy vágtunk át a motoros szánokkal, hogy csak 5 méterrel láttunk magunk elé. Csúszós gleccsereket és meredek lejtőket (ahol le is estem a motoros szánról) kellett magunk mögött hagynunk, nagyon rossz látásviszonyok mellett. Legalább 30 km-en keresztül csak a GPS-el tudtunk tájékozódni, mire végre tisztulni kezdett a táj.
A nyugati oldalon nagyszerű érzés volt, hogy végre nem fúj olyan erős szél, mint eddig. Később hallottuk, hogy 26 különböző helyen kellett menteni a Spitzbergákon ebben az ítéletidőben. Végül megérkeztünk a Tempel-fjordhoz, és úgy döntöttünk, hogy a következő néhány napon keresztül ott maradunk. A jég csodálatosan feldíszítette a minket körülvevő hegyeket. Azt is hallottuk, hogy láttak a környéken pár jegesmedvét az elmúlt napokban. Zene füleimnek!

5.nap:

A következő reggelen elindultunk jegesmedvét keresni, de csak rénszarvasokat találtunk. A hóban hagyott lábnyomok viszont arról árulkodtak, hogy jó helyen járunk, így már csak várnunk kell.

6.nap:

A szél ismét felerősödött a Spitzbergák nyugati oldalán. Délelőtt 6 órakor érkezett meg az első erős széllökés, és várnunk kellett 2-3 órát a rossz látásviszonyok miatt, mielőtt megközelítettük a Von Postbreen bámulatos gleccserét.
És ott, végre találtunk egy nagy hím jegesmedvét, miközben a gleccser előtt sétáltunk. A fényviszonyok jók voltak és a kék gleccserjég tökéletesen mutatott. Bámulatos volt látni ezt a nagy ragadozót ebben a tájban. Igazán szeretem azt az izgalmat és örömet, amikor egy ilyen királyi emlőst fényképezhetek. Végül hasznomra vált a nagy 800/5,6-os objektív, amit erre az útra szereztem be, és a 800mm tökéletes volt ehhez a fényképhez.

Azt tudni kell, hogy Svalbard-on nem szabad megközelíteni a jegesmedvéket motoros szánnal, és el kell kerülni minden olyan tevékenységet, ami befolyásolná a viselkedésüket. A Wild Wonders of Europe fotósaira is ezek a szabályok vonatkoznak, szóval nekünk kell megvárnunk, amíg a medvék jönnek közel hozzánk. A medvéket nem igazán érdekelték ma a fotósok, így hát nem fényképezhettünk közeli portrét vagy mókás viselkedést. Ez általában könnyebb nyáron, mondjuk egy hajóexpedíció alkalmával, mikor az ember körbehajózza a szigetet. Egy kis idő után magára hagytuk a jegesmedvét, anélkül, hogy bármivel megzavartuk volna a viselkedését.

A visszafelé úton láttunk egy vemhes gyűrűsfókát a jégen. A fókák általában gyorsan beugranak ilyenkor a vízbe, de ez a példány nem volt ilyen szégyenlős. Elkezdtünk kúszni feléjük, mint a tengerészgyalogosok, 50, 40, 30, 20, 10 méter, és a fóka még mindig ott feküdt. Elővettem a 800mm-es optikát, és 6 méterről (ez volt a legközelebbi távolság, amiről fényképezhettem) csináltam néhány közeli felvételt.
Nagyon érdekes volt ilyen közel heverni egy fókához, és részletesen látni minden porcikáját. Ezek voltak életem első izgalmas fóka-fotói, pedig jó néhány fotóexpedíción voltam már Svalbardon. Szuper!!!

7. nap:

Az ok, amiért a vemhes fóka olyan nyugodtan feküdt a jégen, az volt, hogy már igen közel állt az elléshez. A vemhes fókák általában kiásnak egy apró barlangot a jégbe az újszülött fókák számára. Reggel találtunk is egy ilyen barlangot, amit a közelmúltban ásott ki egy jegesmedve. Aztán nem messze megpillantottunk két jegesmedvét, akik épp párzottak! WOW!! Igazán nagyon szerettem volna közelebb merészkedni, hogy lekapjam a ténykedésüket, de sajnos továbbra sem volt szabad közelebb hajtanom hozzájuk, főleg nem akkor, amikor párzanak.
Úgyhogy készítettünk pár „tájképet” a medvékkel. Párzás után a medvék eltávolodtak tőlünk, és elkezdtek ismét kiásni egy fóka-almot, de ezúttal nem jártak szerencsével. A két medve ezután már semmi érdeklődést nem mutatott egymás iránt, és elhagyták a helyszínt. Összesen hat alkalommal voltam eddig Svalbardon, ebből öt alkalommal sikerült jegesmedvét fotóznom. A medvéknek sajnos csak kis része, körülbelül 15%-a jön közel a fotósokhoz. Ebből is csak néhány medve mutat a fotósoknak igazán érdekes viselkedést.

8. nap:

Két élménydús nap után visszamentünk Longyearbyen-be, hogy befejezzük ezt a küldetést. Készítettünk még néhány képet fekete lummákról, amelyek épp a párosodási időszakukban voltak. A nap további részében a repülőtér felé tartottunk, hogy visszautazzunk Dél-Norvégiába.
Ez minden, amiről egyelőre beszámolhattam. De újra itt leszek július elején egy nyári expedícióról szóló bloggal.

Please note that blogs reflect our photographers' opinions and not necessarily those of the directors of Wild Wonders of Europe.